Az új sztómaviselő kórházi elbocsájtása. Mégis hogyan?

horvth katalin beatrix

Horváth Katalin Beatrix
Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest
 

Az új Sztómaviselők kórházból történő hazabocsájtására való felkészítése már a  műtét előtti beszélgetéssel megkezdődik. A beteg életmódjának, életvitelének ismeretében lehet meghatározni a sztóma megfelelő helyét.
Az így szerzett információk alapján, az operáló sebésszel együttműködve tud sztómaterápiás ápoló személyre szabottan segíteni az új sztómaviselőnek az otthoni napirendjének kialakításában, ezzel is növelve a beteg biztonságérzetét, hiszen a sztómája ellátását- amit eddig felügyelet mellett végzett- otthonában mát önállóan vagy a hozzátartozó segítségével kell elvégeznie.  A sztómaviselő akkor távoztatható az intézményből, amikor a sztómáját el tudja látni, és tudja, mikor kell probléma esetén azonnal orvoshoz fordulnia. A lerövidült kórházi ápolási idő miatt nehezen lehet biztonsággal betanítani még a zsákcserét is. A sztómazsák cseréjének megtanulása azonban nem jelenti azt, hogy a sztómaviselő már fel van készülve a sztómával való életvitelre is.
Az első kontrollok alkalmával először a zsákcsere helyes alkalmazásának elsajátítását kell ellenőrizni.
Az első három hónapban a beteg állapotától függően 2-3 hetenként kell találkoznia a sztómaviselőnek a sztómaterápiás nővérrel a szövődmények megelőzése érdekében- mivel ezek a leggyakrabban a műtét után ebben az időszakban alakulnak ki. A későbbi találkozások alkalmával a sztómaviselőt felkészítjük a sztóma következtében kialakult megváltozott életvitelre: táplálkozás, székletrendezés, párkapcsolat, család, gyerek vállalás, öltözködés, munka, sport, közösségi- társadalmi kapcsolatok utókezelések, egyéb...